A semmi szélén...

A semmi szélén magunk maradtunk,
Hazug mosolyra húzódik arcunk:
Az álmokból festett hamis képek
Csak saját hibáinkról mesélnek.

Közösen fojtottuk némaságba
Az érzések ezernyi hangjának
Minden egyes boldog dallamát,
S most üres szívünk a magány.

Megszokott, gépies mozdulatok
Tesznek oly' hideggé minden napot,
Míg görcsösen kapaszkodunk félve
Emlékek halvány töredékébe.

Hiába tudjuk jól mind a ketten,
Hogy minden néma perc értelmetlen,
A semmi szélén, együtt, itt vagyunk,
Álmainkat feladva keressük utunk...

2009. szeptember